soil-loss
Óvjuk a teacserjéket
Talajkárok
A talajerózió mértéke magas lehet a trópusokon, ha nem tesznek ellene lépéseket. A legfontosabb teendő, hogy fenn kell tartani egy kevés aljnövényzetet. Az évelő növények ültetése, mint például a tea, kevésbé terheli meg a talajt, és állandóbb fedőréteget biztosít, mint az egynyári növények. Mindazonáltal az erős esőzés még mindig magas eróziót okozhat ott, ahol a talaj védtelen, ezért speciális eróziómegfékező intézkedéseket kellene tenni a sebezhető területeken. A legfelső talajréteg kertészeti célokra való felhasznállásnak igénye az adott terület erodálódását eredményezheti.
Elfogadott gyakorlat
Talajerózió
Ültessük a növényeket bizonyos szintvonalak mentén, ha a föld jelentősen lejt. Ez különösen fontos minden 25 fokos szögben lejtő talajon, ahol egyetlen sor Napier fű ültetése minden tíz sornyi tea után segítheti a szintvonalak mentén való ültetvény létrehozását. A Napier fű kiváló aljnövényzet, és takarmányként is hasznosítható. Készítsünk iszappal teli árkokat (vagy mikro vízgyűjtőket) az újonnan ültetett területekre, bármilyen lejtésű is legyen, hogy megakadályozza a talaj kimosódását és elősegítse a víz megtartását. A gödrök kivitelezésének és szerkezetének meg kell felelnie a terepbiztonsági előírásoknak és a gödröket karban is kell tartani. Értékeljük a környezeti hatások következményeit és ellenezzük az arató gépek használatát minden olyan területen, ahol a talajerózió feltehetőleg komoly problémákat okoz. Fordítsunk gondos figyelmet a vízelvezetők kivitelezésére és karbantartására.
Tanácsos a vízelvezetők lezárhatóságáról is gondoskodni, a területet határoló vízelvezetőket építeni, valamint kőből készült védőtorlaszokat telepíteni, ahol szükséges. Egy lejtőt keresztbeszelő vízelvezető ároknak alacsonyabb az áramlási sebessége, ami kisebb erózióval jár. A talajba vájt csatornákat megfelelő növényzettel, vagy egyéb fedőréteggel kellene beültetni, hogy megtartsák a talajt, ám ezt a réteget karban is kell tartani, hogy a víz megfelelő áramlása biztosítva legyen. A talajt fedő növények (például Nilgri százszorszép, sárga százszorszép, Citronella) a vízelvezetők mentén jelentősen csökkenthetik az eróziót.
Talajborítás
Ültessünk talajvédő növényt a föld megtisztítása után, amilyen hamar csak lehetséges. A föld előkészítése után vessünk el zabot és/vagy válasszunk egy megfelelő helyi alternatívát, mint például babot, kölest vagy kukoricát, amelyek virágzás előtt betakaríthatók és takarmányként felhasználhatók.
A legfelső talajréteg kertészeti célokra való felhasználása
A legfelső talajréteget szükséges megőrizni, hogy elkerüljük a területek erodálódását. Hagyományosan erdőtalajt használtak eddig kertészeti célokra. A kertészetben használatos talajt olyan területekről kellene beszerezni, amelyek be lesznek ültetve, így a talaj visszakerül a földre az ültetés folyamán.
A fejlődés lehetséges területei
Érdemes megfontolni a hüvelyes növények ültetését zab helyett a fiatal teaültetvények talajtakarójaként. A mimóza és a lóbab is egyfajta lehetőség erre. Használjunk lemetszett teacserjéket, hogy befedjünk minden olyan csupasz talajt, amely hajlamos lehet a jelentős mértékű erózióra. Egyéb megfelelő aljnövényzetet szintén használhatunk, ha rendelkezésre áll. Vizsgáljuk felül a fametszési időszak hosszát, hogy csökkentsük a talaj védtelenné válásának gyakoriságát. Azokon a területeken, amelyek nagyon kedvezőek a teacserjék ültetésére, a bokrok megmetszése oly mértékig korlátozhatja a talajvízszint növekedését, hogy a földeken a szokásos négy év helyett csak öt évenként metszik meg a növényeket. Mindazonáltal, ez a gyakorlat nem lesz fenntartható néhány éghajlati zónában, ahol ez minőségi hanyatláshoz, valamint kártevők és betegségek megjelenéséhez vezethet.
Tárjunk fel alternatívákat arra vonatkozólag, hogy kevesebb talaj kerüljön felhasználásra kertészeti célokra, zsákokban és gyökér dugványokhoz, beleértve a megújuló gyökereztető közeg használatát a talaj/homok helyett.
undefined